~Chapter2 'Hiányoztál'

 *Laura szemszöge*
22:44
Unom a nyavalygását- azzal kiment a szobámból.
-Gyűlöllek-ordítottam utána
-Igen gyűlölsz?!-lépett vissza a szobámba.
-Felvilágosítalak drága húgocskám,hogy ha én nem lennék akkor Niall örök életedben csak álom lett volna. Nem én tehetek róla,hogy elbas*tad az egészet!
-Luc kérlek!-ripakodott rá anya, s közben szorosan átölelt.
-Tudjátok mit, szánalmasak vagytok mind a ketten-azzal becsapta az ajtóm maga után.
-Hé hé kisasszony-szólt utána anya de én megállítottam.
-Laura-ült le mellém-ha szeretnéd elmondani a problémáid meghallgatlak.-mondta kétségbeeseten
-Megoldom hidd el-próbáltam megnyugtatni.
-Akkor egyedül hagylak -simította meg a vállam
-Azt most megköszönném-mosolyodtam el halványan
Belemerültem a gondolataimba. Minden eddigi dolgot kielemeztem.
Szokás szerint megint sokáig tanakodtam, két órát minimum.
A szívem megint megnyerte a csatát az eszemmel szemben.
Lassan osontam le a lépcsőn félve,hogy felverem a házat.
Ám amikor az ajtónál álltam a villany váratlanul felkapcsolódott.
A nővéremmel találtam szembe magam.
-Mégis mivel akarsz menni a reptérre?-húzta fel a szemöldökét,majd dobta kezembe a kocsija kulcsát.
-Akkor nem haragszol?-kérdeztem megkönnyebbülten
-Azt majd később elrendezzük, de most igyekezz,hogy ne más legyen az első.-húzta mosolyra a száját.
-Köszönöm-suttogtam, és már rohantam is.

23:02
Ha jól néztem akkor a London-Dublin járat 23:35-kor érkezik.
Az út végtelen volt. Mintha sosem érne véget. A felénél kis hiján elnyomott az álom.
De ahogy egyre közelebb éreztem a célt,úgy kezdett növekedni a pulzusom.
Tiszta ideg voltam.
A lelkiállapotomra még rátettek egy lapáttal a km jelző táblák, amik számai egyre csökkentek csökkentek, egészen a "Köszöntjük Dublinba" feliratig.
A város szinte kihalt volt. Itt-ott lézengett pár kóbor lélek.
Szívem dobogása szinte elnyomta az index hangját, ami akkor szólalt meg mikor bekanyarodtam a parkolóba.
A kocsi letevése után körbenéztem.
Innen nincs vissza út.
Mély levegőt vettem, és a recepció felé indultam.
-Elnézést-szólítottam meg egy nőt-a London-Mulligar járat ugye még nem szállt le?-dadogtam
-Mulligari járat sajnos nem, de a Dublini hamarosan érkezik, már csak percek kérdése.-mondta
Egy gyors köszönöm után rohantam az ellenőrző kapuhoz.
-Figyelem a London-Dublin járat megérkezett,Figyelem a London-Dublin járat megérkezett.-hallottam meg a hangot amire oly rég óta vártam.
Pár perc se telt bele, és az utasok özönleni kezdtek.
Boldog emberek minden felé.
Reménykedve kémleltem az arcokat, hátha közöttük lesz Ő is.
Talán Nelly megelőzött?
-Elnézést várjon!-rohantam le egy stewardesst.-Nem látott egy magas szőkés hajú 20 év körüli-kezdtem bele mondandómba de félbeszakított
-Nem hölgyem nem láttam Niall Horant de ha gondolja odakísérhetjük hozzá.-azzal kettő szekrény lépett elő a semmiből.
-De,nem kérem! Had várjam meg! Beszélnem kell vele-hisztiztem
A lábam már emelkedett fel a földről, és egyre erősebben szorították a karom.
-Laura?!-szólalt meg a sötétből egy hang.
-Igen én!-félig hátra néztem majd az alak parancsára újra érezhettem a talajt.
Megfordultam. Ott állt előttem teljes életnagyságban.
A nyálas filmekhez hasonlóan mi is lassan egymás felé indultunk.
-Szia-suttogtam
Mielőtt reagált, újabb hang érkezett a sötétből.
-Niall!-kiáltott fel majd a nyakába vetette magát.
-Nelly! Hiányoztál!
-Mehetünk?-kérdezte majd a szúrós teinketét rám vetette.
-Laura? Nem jössz?-hagyta figyelmen húga kérdését.
-Nem, nem is tudtam,hogy jön külön kocsival jöttünk-magyarázta helyettem Nelly
-Értem.
-Akkor gyere Nialler, nekem van egy kis dolgom-vigyorgott azzal előre rohant.
Miután eltűnt, a fiú megállt.
-Miért jöttél ki?-fordította komolyra a szót.
-Baj?-vágtam rá
-Nekem nem csak...
-Csak mi?
-Én kérdeztem.-vigyorogtt
-Na jó akkor elmondom-vettem mély levegőt- Hiányoztál! Nem úgy mint egy barát. Annál sokkal több. És és...szeretném ha megpróbálnánk újra-böktem ki végül
Lassan közeledtem hozzá nézve,hogy mit szól. Ám egyre hátrálni kezdett.
-Laura! Nézd nekem van barátnőm- habogta. Megállt bennem az ütő. Van barátnője? Így túllépett rajtam?
-O de ciki- söprögettem a hajam
Pár percig némán néztük egymást. Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról.
-Akkor szia-vágtam egy idétlen vigyort és a parkolóba indultam.
-Laura-szólt utánam
Mindjárt hátrakaptam a fejem.
-A parkoló a másik irányban van.
-Nembaj jól esik egy kis séta-avval otthagytam.
Egy világ tört bennem össze. Összetört a remény, amit eddig a pillanatig tápláltam. Nem így képzeltem el ezt a találkozást. Nagyon nem...

Chapter ~Itt ülsz és várod a sült galambot?

*Laura szemszöge*  07:15
Igen ez a nap is eljött.
Kedvetlenül nyitottam ki az összeragadt szemhéjaimat.
Én is hivatalos vagyok Nelly partijára amit bátyjának Niallnek szervezett, hazatérése alkalmából.
Tisztán emlékszem az utolsó estére. Akkor is a Horan rezidencián tartózkodtam. Hiába volt a sok búcsúzkodó barát, őt csak is egy cél hajtotta. Az utolsó éjszakát a barátnőjével, azaz velem töltse.

Sorra pörögtek le a képek,miközben a másik felem már a ma estére tekintett előre.
Egy hirtelen gondolattól vezérelve, bekopogtam a nővéremhez.
Az elsőre nem reagált, gondoltam újra próbálkozom.
Pár perc múlva Lucy kómás képe jelent meg előttem.
-Be mehetek?-dadogtam
-Ha már felébresztettél-vonta meg a vállát
Ő az a személy akinek mindent el merek mondani, mert százszázalékosan megbízok benne.
-Na essünk túl rajta-mondta a szemeit forgatva
-Ma találkozok vele-suttogtam
-Igen és?-nézett rám kérdőn
-Héé Erről beszéltem egész nyáron-ripakodtam a testvéremre
-Nyugodj le csajszi, szombat reggel van.
Nagy levegőt vettem
-Helyesbítek, a szakításunk óta először találkozok vele.-mondtam halkan
-Miért, szakítottatok?-értetlenkedett
-Luc!-duzzogtam
-Még mindig ugratlak-lökött oldalba
-Ez nem vicces-kuporodtam össze az ágyán.
-Jellemző-vakargatta a homlokát.
-Mi?-kérdeztem a könnyeimmel küzködve
-Itt ülsz és sajnáltatod magad mint sem,hogy megpróbálnál változtatni. Ébresztő, vérbeli  Graham vagy! Most szépen összeszeded magad és az első adandó alkalommal meghódítod azt a fiút!-hadonászott
-Egy nap haladék?-motyogtam
-Laura, kell vagy nem?
Nem válaszoltam, inkább csendben kimentem a szobából. Nem ért meg. Én ma nem mehetek oda, mert mi van ha elutasít, mi van ha nevetség tárgya leszek?
-Tudom,hogy az ajtóm előtt filózól -szólt ki egy hang
Elmosolyodtam és elindultam a szobámba, ám megtorpantam. Eszembe jutott,mikor egyedül voltunk a házba. Csak ketten. Életem legeslegjobb napja volt. Pont ezen a helyen álltam mikor bevallotta,hogy:SZERET, és SZERETNI IS FOG.
Nem várhatok! Túl sok "Mi van ha".
Igaza van a nővéremnek (mint mindig) kockáztatnom kell!

20:02
Egyedül sétáltam végig a kihalt utcán. Már messziről hallottam a zene dübörgését.. A gyomorom fel-és le liftezett. Régóta nem éreztem ilyet. Mély levegőt véve, megnyomtam a kapucsengőt.
Mi lesz ha pont ő nyit ajtót? Beenged, vagy elhajt a francba?
Kételyeim hamar eloszlottak amikor Nelly fodros tincsei lebbentek meg a szemem előtt.
-Laura! Már vártalak-mosolygott megállás nélkül. Egy kicsit bizarr volt.
-Szia-köszöntem kínosan
-Fáradj beljebb, az bátyám még Londonban van, tudod milyenek a férfiak mint a hátrafelemenet. 
De nem is ez a lényeg. Míg én kimegyek érte a reptérre, mikor visszafele indulunk megcsörgetem Gracet és utána megy minden a sablonos meglepetésbulik rendje szerint. Van kérdés?-nyitotta tágra a szemeit, 
szinte már ijesztő volt.
-Grace itt van?-húztam fel a szemöldököm
-Igen itt van, ha nem vetted volna észre ugyanolyan joga van itt lennie mint neked, apropó Hannah is itt lébecol valahol pedig vele már úgy öt éve szakított.
Ezekre a megalázó mondatokra nem tudtam reagálni. Nelly már árkon-bokron túljárt, de én még mindig ott cövekeltem.
Hirtelen egy lökés ért hátulról.
-Bocs-vetette oda az előbb emlegetett személy.
-Hannah!-szóltam utána
-Mi van?-méregetett
-Dühös vagy rám valamiért?
-Most ezt a kérdést komolyan feltetted?!-röhögte el magát- Graham te nem vagy komplett-majd elhúzott a medence irányába.
Szipogva eszméltem ár,hogy nincs helyem a bulin.Bár fájó szívvel ,de hazaindultam. Az út hosszabb volt mint idefele.
Szobámban kimerülten huppantam az ágyamra. Elgondolkoztam.
Hirtelen kivágódott az ajtó.
-Normális vagy?-kezdte a nővérem
-Csak hagyj kérlek
-Nem nem hagylak! Mégis mi a francot csinálsz? Itt ülsz és várod a sült galambot?
Ébresztő, a pasid körül több millió csitri ugrándozik, nem fog fehér lovon betoppanni. 
-Luc! Most állj le! Én...én csak szeretnék végre valakit aki megért, nem pedig azt tudatja velem,hogy balfék vagyok.-szipogtam
-Nem Laura nem! Te olyanra vágysz aki pátyolgat, s evvel létrehoz körülötted egy álomvilágot.
Ébresztő hercegnő, ez itt a való élet, valós problémákkal.
-Mi folyik itt gyerekek?-nyitott be a személy aki ár nem bírta elviselni,hogy két lánya mindenen hajba kap.
Unom a nyavalygását- azzal kiment a szobámból.

Infó

A blogom február 18.-án nyit!
Feliratkozni, komizni ér!
Aki feliratkozik annak előre is köszönöm a bizalmát, ígérem nem ér csalódás senkit.
A prologust megtaláljátok.
Jó olvasást! :))